Beleállok az erőmbe!

Szabad vagyok. Az arcomat gyengéden símogatja a szél. A búzatábla közelében, vadvirágok mellé helyezkedtem el. Csak nézek. Figyelek.
Az átlagosnál nehezebben teltek az elmúlt napjaim, ami mélyülésre sarkallt. Meghívott magához a Természet. Kérte, hogy írjam le bennem kavargó gondolataimat és az érzéseimet. Hát íme.

Bedugom a fülhallgatóm a fülembe, elindítom az egyik kedvenc zenémet és elkezdenék írni. Bár imádok zenét hallgatni, most mégis arra lettem éber, hogy jobban szeretnék a természet dalára figyelni. Van benne valami különleges tisztaság, ami nyugalmat áraszt. Lassan, fokozatosan minden egyes sejtem magáévá teszi a szellő rezgését, a növények táncát, a madarak szónoklatát.

Miközben csodálom a táj szépségét, állandóan változó varázslatosságát, a Gerecse Hegy színeit, formáit, megérkezem.

– Üdv a jelenben. Szól a Felsőbb Énem.
Ő nagyon jó barátom. Állandóan társalgunk. Szeretem, hogy mindig kedves, türelmes, nem ítélkezik. Segít megérteni az élet nagy összefüggéseit és felszínre hozni szívem belső vágyait. Olyan, mintha egy magasabb dimenzióból szólna hozzám. Most azt súgja, hogy csak nézzek, figyeljek, és közben mosolyogjak.

Nagy levegőt veszek és kifújom. Minden egyes kilégzésnél azt érzem, hogy lelki terheim elillannak belőlem. Megnyugszom. Mintha egy szép tó vizének tükréből csodálnám a felhők bábjátékát. Veszek még egy mély levegőt, hátha még ellazultabb, kiegyensúlyozottabb, könnyedebb állapotba kerülök.

És ekkor beindul…

Egy két másodperc alatt tűpontos sugallat érkezik hozzám. Arra lettem éber írás közben, hogy úgy szeretnék fogalmazni, hogy másoknak is tetsszen. És hogy nem csak írás közben, hanem máskor is belém szokott kúszni ez a gondolat. Ami alapból lehet egy pozitív szándék is, viszont mindennél fontosabb, hogy önazonos legyek.

Mindenek előtt szeretnem kell, amit csinálok. Gondoskodni róla, mint egy gyermekről vagy egy kiscicáról. 🙂 És el kell fogadnom olyannak, amilyen. Tudnom kell együtt mosolyognom a személyiségemmel, minden részemmel. A klasszikus megfelelési vágyam burjánzását sikerült fülön csípnem.


Hogyan lehetnék inkább szabad, teljesen önmagam? Mi az, ami a jelenben tart? Mi az a tett, ami által flow-élményben lehet részem? A válasz saját magamban találom. Amikor elakadok picit és szeretném tudni, hogy merre tovább, először az érzelmeim birodalmába utazom. Ott megkeresem a “remekül érzem magam a bőrömben”, “a helyemen vagyok” és a “tök jól alakulnak a dolgaim” érzéseket.

A lényeg, hogy ne legyen bennem akarás. Az nem visz arra, amerre én szeretnék tartani. Valamikor azonnal sikerül mélyen kapcsolódnom a legbelső önmagammal, amit én úgy szoktam nevezni, hogy önmagam fantasztikusságával. Máskor pedig hosszabb ideig tart a folyamat. Amúgy ez nem igaz :). Abban a pillanatban, amikor kitaláltam, hogy szeretnék kimenni a természetbe és kiírni magamból az érzéseim és gondolataim, hogy tisztább legyen a jövőképem, már benne voltam a folyamatban. Sőt! Ekkor, szándékomnak köszönhetően, valahol a kvantumtérben megszületett a megoldás is, a vágyott eredmény. És miközben kibringáztam a rétre és helyet kerestem a naplóíráshoz plusz még fotózgattam is, flowban voltam. Pont abban az állapotban, amit kerestem

Ahogy írom ezeket a sorokat, rájövök, hogy a végső válasz a kérdésemre az az, hogy nincs válasz. Nem kell, hogy tudjam a jövőt, nem kell kontrollálnom sem. A bizalom, a hit a lényeg. Csináljam azt, amit legbelül érzek. Kövessem a szívem, a jó érzéseket. Merjek lépni és megújulni ha kell, és tudjak kitartó is lenni, ha ez szükséges.
A válaszok mindig a jelenben vannak. Itt és most mi az, ki az, ami/aki én vagyok?

Ha beleállok teljesen az erőmbe, mit cselekednék MOST?

És mit csinálnál Te, kedves olvasó?

Melyik úton mennél a legszívesebben?

Illés Adorján, 2021.10.20. délután 3 óra, Baj, faluszéle

Kapcsolódó előadás:

Az Intuíció módszertana
online előadás, dátum: 2021. október 29 (péntek) 18:30 -20:30

Leave a Comment